Ἐπειδὴ γὰρ τὰς ναῦς τὰς περὶ Ἑλλήσποντον ἀπωλέσαμεν καὶ ταῖς συμφοραῖς ἐκείναις ἡ πόλις περιέπεσε, τίς οὐκ οἶδε τῶν πρεσβυτέρων τοὺς μὲν δημοτικοὺς καλουμένους ἑτοίμους ὄντας ὁτιοῦν πάσχειν ὑπὲρ τοῦ μὴ ποιεῖν τὸ προσταττόμενον, καὶ δεινὸν ἡγουμένους εἴ τις ὄψεται τὴν πόλιν τὴν τῶν Ἑλλήνων ἄρξασαν, ταύτην ὑφ᾽ ἑτέροις οὖσαν, τοὺς δὲ τῆς ὀλιγαρχίας ἐπιθυμήσαντας ἑτοίμως καὶ τὰ τείχη καθαιροῦντας καὶ τὴν δουλείαν ὑπομένοντας;

Quando, perduta la flotta dell'Ellesponto, la nostra città incorse nei ben noti disastri, chi fra i vecchi ignora che i cosiddetti democratici erano pronti a soffrire qualunque cosa pur di non piegarsi alle condizioni imposte e giudicavano spettacolo miserando vedere la città già dominatrice dell'Eliade sottomessa ad altri, mentre i fautori dell'oligarchia erano pronti a distruggere le mura e a sopportare la servitù?