Βάτραχοι δύο' ἐν λίμνῃ ἐβίουν. Ὅτε τὸ θέρος τὴν λίμνην ἐξήραινε, οἱ βάτραχοι καταλείποντες ἐκείνην ἐπεζήτουν ἑτέραν καὶ περιετύγχανον σκοτεινῷ φρέατι· ὁρῶντες τὸ φρέαρ ὁ μὲν λέγει· «Συγκατερχώμεθα εἰς τόδε φρέαρ· αὐτῷ γὰρ οὕτω σκοτεινῷ ὄντι βαθύτης ἐστί». Ὁ δὲ ὑπολαμβάνων ἔλεγε· «Ἀλλά, εἰ τὸ ἐνθάδε ὕδωρ ξηραίνεται, πῶς ἀναβαίνομεν;». Ὁ μῦθος δηλοῖ ὅτι οὐ δεῖ ἀπερισκέπτως προσέρχεσθαι τοῖς πράγμασι.

Due rane vivevano in un lago. Durante l'estate il lago si asciuga (ἐξήραμμαι), le rane, dopo averlo abbandonato, ne cercavano un altro e trovavano casualmente (περιτυγχάνω) una cisterna (φρέαρ-ατος) buia. Osservando la cisterna, una dice : "Scendiamo insieme (συγκατέρχομαι) in questa cisterna, in essa infatti, pur essendo oscura (σκοτεινός-ή-όν) c'è profondità (βαθύτης-ητος)". L'altra, obiettando, diceva: "Ma se qui l'acqua si asciuga, in che modo andiamo via (ἀναβαίνω)?". Il racconto consiglia che non bisogna mai comportarsi sconsideratamente nelle difficoltà.
(By Geppetto)